Január 1-e van, az újévi fogadalmak napja. Sokan ezt már január 2-án sem mondhatják el, de a kitartóbbak közül is sokan "elesnek" mielőtt beköszönt a tavasz. Nem könnyű sem a helyes fogadalmat megtenni, sem - még a jól megválasztott újévi ígéret mellett sem - azt betartani. Hogy mégis miért?

Nekem a következő okok jutottak eszembe, de persze mindenki talál egyéni(bbnél egyénibb) kifogásokat, és még annyira nagyon akarnia sem kell.

1. Mire is vonatkozik a legtöbb fogadalom? Természetesen olyan problémákra, rossz tulajdonságokra, rossz szokásokra, amikkel eddig is bőven meggyűlt már a fogadkozó baja. Ha olyan könnyű lenne letenni a cigarettát, rávenni magunkat a rendszeres sportolásra vagy az ésszerűtlen költekezések elhagyására, bizonyára nem lenne szükséges az újévi fogadalom sem, hiszen egyik napról a másikra felhagynánk a bagózással, egészségesen, fitten élnénk, időt szánnánk a sportra, önmagunkra, a szeretteinkre, szorgalmasan tanulnánk, dolgoznánk, és gyűjtögetnénk nyugdíjas éveinkre. A világ pedig egy csapásra tökéletes lenne... 

De a történet sajnos - vagy szerencsére - egyáltalán nem ilyen egyszerű. A fenti, egyébként minden józan belátású ember szerint hasznos, előnyös és követendő dolgokat egyáltalán nem olyan könnyű kitartóan követni a nehézségek, kísértések között. 

A rossz szokásokat nehéz egyik napról a másikra elvágni - bár vannak, akiknél kifejezetten csak ez a drasztikus megoldás működik. A többség esetében a fokozatos, kis lépésekben megvalósított változás - és a tartósság hoz jobb eredményt.

2. Még ha sikerül is az azonnal világmegváltáshoz képest egy elérhetőbb célt magunk elé tűzni, a mindennapok akkor is tele lesznek nehézségekkel, elgyengülésekkel, kísértéssel. Ha megint csúnyán nézett a főnök, ha egyetlen szál még nem visszaszokás, ha ma túl fáradt vagyok az edzéshez vagy az a cipő most csak a felébe kerül, akkor kell igazán erősnek lenni. És egy fogadalom betartása bizony hosszú ideig ilyen, és ehhez hasonló, napi (vagy 30 perc) szintű csapdákról szól. 

Ha el is gyengülnénk - de inkább ne tegyük! - akkor is fontos, hogy ne legyen ez a végleg feladás kezdete. Igen, az ember esendő, igen, mindenki hibázik néha, de ettől még, ha már elindultunk a helyes úton, ne legyen egy hiba ok teljes hátraarcra.

3. És persze vannak a kritikus esetek. Amikor az élet szól közbe. Mert sajnos mindenkivel történhetnek rossz dolgok. Ezekre is igaz az előző pontban leírt elv: Ne legyen ez a végleg feladás kezdete! Mert a hibákat ki lehet javítani, a problémákat meg lehet oldani, az emberek pedig igenis képesek a változásra.

Nem tűnik egyszerűnek, de nem is lehetetlen. És segítséggel még könnyebb lehet. De erről majd a következő bejegyzésben.