Bár a mai világban valóban semmi sem változatlan, csak a változás, mégis sokan hajlamosak még ma is helyzeteket eleve elrendeltnek, bebetonozottnak tekinteni. Pedig a változás természetes, és ha képesek vagyunk átlépni a félelmeinket, rengeteg jót hozhat számtalan formában.
A biztonságra való törekvés értelemszerűen az emberi természet része, génjeinkben kódolt tulajdonság, és mikor vágynánk rá a leginkább, ha nem a gyökeres és gyors változások korában? A milliárd-évnyi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy hosszú távon csak az juthat előbbre, fejlődhet - vagy drasztikusabban - csak az maradhat életben, aki képes változni, változtatni.
Attól a pillanattól hogy Anyánktól és Apánktól kapott két sejtünk egyesül, az élet lényegében folyamatos változás - kezdve azzal, hogy a kettőből egy lesz, aztán meg milliárdnyi. Kifejlődünk, megszületünk, önállóan mozgunk, megtanulunk járni, beszélni, saját értelmes gondolatokat gyártunk és osztunk meg másokkal - és nyilván folytathatnám a felsorolást a halálunk napjáig. Tulajdonképpen még akkor is változunk, bár jó eséllyel csak a fizikai valónk, de igazán ebben sem lehetünk biztosak.
Ahhoz képest, hogy az életünk napról-napra, sőt másodpercről-másodpercre másból sem áll, csak változásokból, mégis hajlamosak vagyunk bizonyos körülményeket, dolgokat adottnak, változtathatatlannak tekinteni. Jobb esetben ezek kellemes, vagy legalábbis elviselhető körülmények, dolgok, rosszabb esetben viszont olyanok, amelyek rossz hatással vannak ránk, megkeserítik a mindennapjainkat. Miért viseljük el őket mégis? Miért kényelmesebb mégis ilyen helyzeteket vállalni a változás-változtatás helyett?
Mert ismerjük, mert már tudjuk, mire számíthatunk? Nos, ezt egy tőlünk független változás bármelyik pillanatban felülírhatja. Nem lenne mégis jobb, ha legalább a változások egy részét mi irányíthatnánk? A változás, változtatás jó dolgokat hozhat. Ha képesek vagyunk nem csak úszni az árral, hanem tenni is azért, hogy a változások számunkra pozitív eredményekre vezessenek, akkor miért kellene félnünk tőle?
