Egy valóban remek előadáson jártam nemrégiben, ami a változásról és annak pszichológiai vonatkozásairól szólt, laikusok számár is érthető módon. Bár a témáról már többször írtam én is, de még így is voltak olyan gondolatok, amikről érdemes ejteni pár szót.

A változás talán az egyetlen dolog, ami manapság állandónak mondható. Mindannyiunk életében, körülményeiben adódhatnak új helyzetek, akár külső, akár belső igény miatt. A kérdés csak az, hogy alkalmazkodnunk ezekhez. Erről szól a változásmenedzsment.

A változás sokféle lehet – ciklikusan kiszámítható, folyamatos, de követhető ütemű, és lehet akár egy metamorfózis-szerű átalakulás is. Lehet a változás kívülről ránk kényszerített, vagy saját, belső indíttatásunkból is következhet. A közös ezekben, hogy nagyon nagy részben igyekszünk kerülni őket, ódzkodunk, vagy legalábbis kicsit tartunk tőlük. Lássuk, hogy miért:

• Pszichológiai szempontból a változás alapvetően egy semleges folyamat. Az, hogy ezt miként értékeljük, tőlünk függ. Még a leginkább pozitívnak tekinthető változások is lehetnek megterhelőek, hiszen komoly bizonytalanságot hordoznak. Ezt a kockázatot pedig, evolúciós kódolás alapján igyekszünk elkerülni.
• A másik nagyon fontos velejárója a változásnak, hogy sok esetben elveszítjük a helyzet irányításának képességét. Ezt hívhatjuk bejósolhatatlanságnak is – bár sokaknak ez is inkább a kockázatok körébe tartozik. A lényeg viszont az, hogy az ilyen helyzetek, a kontroll elvesztése komoly stresszt hordozhat magában. Itt is fontos viszont, hogyan értékeljük mi magunk a helyzetet: a stressz ugyanis lehet pozitív, motiváló izgalmi állapot (eustressz vagy teljesítményfokozó stressz), vagy a köztudatban sokkal gyakrabban megjelenő bénító, frusztráló distressz.
• A harmadik nagyon fontos tényező a változásokkal kapcsolatban, amiért azokat problémaként, nehézségként, vagy kellemetlen történésként értékeljük a változásokkal kapcsolatos hiedelmeink, negatív gondolataink. Ilyen tévhit például, hogy csak akarni kell a változásokat – de ez csak az egyik tényező. A változás feltételeit ugyanúgy meg kell teremteni ahhoz, hogy sikeresen véghezvigyük ezeket. A másik ilyen az, hogy a változások akkor vannak, ha probléma merül fel. A helyzet azonban az, hogy – jó esetben – magunk is elébe mehetünk a változásoknak.

Ez a három ok tehát bőven elegendő ahhoz, hogy az emberek többsége ne kitörő lelkesedéssel üdvözöljön minden útjába kerülő változást. A jó hír az, hogy ezek ellenére is tudunk javítani a változásokkal való kapcsolatunkon.

Még ha egy változás alapvetően negatív is, minden esetben egy jó lehetőség arra, hogy az alkalmazkodó képességünket trenírozzuk, próbára tegyük.

Ha egy ránk kényszerített változás csak rosszat hoz a számunkra, gyorsan eljuthatunk arra a pontra, ahonnan – legalábbis így érezzük – nincs lejjebb. A jó hír az, hogy ebből a helyzetből a legjobbat is kihozhatjuk, és ez jórészt a mi döntésünktől függ. Ha a gödör alján arra várunk, hogy majd jobb lesz, hát, lehet, hogy az idők végezetéig várhatunk. Dönthetünk úgy, hogy visszaküzdjük magunkat az eredeti szintre. És dönthetünk úgy is, hogy ha már újra kell építenünk magunkat, anyagi helyzetünket vagy karrierünket, valami többet, jobbat, szebbet építünk fel. A változás, legyen mégoly’ nehéz vagy negatív is, mindig magában hordozza a fejlődés lehetőségét is, ezt hívjuk offenzív optimizmusnak.

A változási helyzetek kihasználása szempontjából fontos még a teljesítményhelyzetekhez való hozzáállásunk. Habitusunktól, személyiségjegyeinktől is függhet, hogy alapvetően kerüljük vagy keressük az új lehetőségeket. A kudarckerülők minden új helyzetben a veszélyeket látják meg először, a sikerkeresők ezzel szemben az újabb lehetőségeket, a potenciális sikereket veszik észre. Hogy adott szituációban ránk melyik lesz jellemző, erősen függ magától a szituációtól is: Ha a változás célja számunkra nem (át)látható, megfogható, jó eséllyel nem tudjuk átadni magunkat a helyzetnek és nem az előnyös oldalát látjuk. Olyan változás mellett, amelynek látjuk és értük a céljait, és ezekkel egyet tudunk érteni, sokkal könnyebben elkötelezzük magunkat. Keressük tehát a célt, az értelmet, vagy próbáljunk magunk értelmet adni egy változásnak, ez nagyban megkönnyíti az elköteleződést, alkalmazkodást.

Bár a fenti néhány tipp segíthet, hogy megértsünk és könnyebben adaptáljunk bizonyos változásokat, kész recept nincs minden új kihíváshoz. Magunknak kell kikísérletezni a jó megoldásokat, azokat, amik számunkra működőképesek – hiszen minden ember és minden változási helyzet más és más. Ez a kísérletezés olykor járhat kudarcokkal, de a legfontosabb, hogy ezekből tanulni tudjunk, építsük be a változáskezelési stratégiánkba, és a következő helyzetben ebből a hibából már tanulva, hozzuk ki a legjobbat egy új helyzetből.

Még egy kicsit muszáj visszatérnem a célkitűzés-tervezés témaköréhez, ígérem, megéri. A célitűzésen és tervezésen, feladat- és teendőlistákon túl ugyanis még egy, a legfontosabb dolog előtted áll: a megvalósítás. Ha mertél igazán nagyot álmodni, és komoly célt kitűzni, ez lehet az a szakasz, ahol a legnagyobb a megfutamodás veszélye. Tervezni, célokat kitűzni, még papíron is, könnyebb, mint ténylegesen tenni a célok megvalósításáért. Itt jön be a képbe egy, talán kicsit fura, de nagyon hasznos eszköz. Íme:

Sok esetben a célkitűzés még könnyen megy, ha igazán engeded szárnyalni a fantáziádat, komoly, nagyratörő tervekig is juthatsz, de ez ugyanakkor ijesztő is lehet. Ha nagy célt tűztél ki magad elé, ezt is képes leszel megvalósítani - lépésről lépésre. 

Meg tudsz enni egy elefántot? Furcsa kérdés, tudom. És ha azt mondom, egyél meg minden nap csak egy harapásnyit belőle? Egy elefánt elfogyasztása elég rémisztő feladat lehet, ha az egészet egyetlen falattal szeretnéd letudni. Kis lépésekkel viszont bármilyen messze eljuthatsz: még ha 10 dekánként is, de akár egy elefántot is képes lehetsz megenni. Akármilyen furcsán hangzik, működik.

A módszer lényege, hogy a legynagyobbnak tűnő feladatod oszd fel apró, megvalósítható részekre, és ezekhez az apró részcélokhoz társíts egy tartható, de azért ösztönző határidőt is. A kis részcélok sokat segíthetnek:

1. Egyrészt, kevésbé ijesztőek, mint ha az egész feladatot egyben látnád magad előtt, így könnyeben nekirugaszkodsz.
2. A kis részcélok kitűzése olyasmi lehet, mint egy GPS utiterv: rövidebb szakaszokból, de pontosan láthatod, hova vezet el, és nem utolsó sorban azt is, hogy mit értél már el. Ugyanakkor mindig ott van az újratervezés lehetősége.
3. A részcélok megvalósítása megadja azt a sikerélményt, ami segít minden egyes további lépés megtételében. Még ha nem is hétmérföldes léptekkel, de minden nap haladhatsz a célod felé, így nem azt fogod érezni, hogy egy helyben toporogsz és képtelen vagy előrejutni a terveid megvalósításában, ennek pedig hihetetlen ösztönző ereje lehet..

Szóval, jó étvágyat, ess neki a legnagyobb falatnak is. Kis lépésekben bármi megvalósítható!

Régóta tervezgetem már ezt a cikket, mert nem először jön szembe ez az érzés: a pozitív pszichológia végül is nem egy könnyű téma. Bár alapvetően arra született, hogy még jobbá, könnyebbé, boldogabbá tehesse azok életét, akik egyébként nem szenvednek lelki bajoktól, mégis keveseket ér el igazán. Hogy miért?

1. Mert „annyira azért nem is rossz nekem”

Sok esetben tapasztalom (olykor még saját magamon is), hogy másokhoz hasonlítva a saját aktuális helyzetünket, „boldogan” állapítjuk meg, hogy ennél mi mennyivel szerencsésebbek vagyunk. Ez még önmagában nem is probléma, hiszen, ha nem tudnánk hálásak lenni azért, amik van, vég nélküli elégedetlenség lenne a büntetés. Viszont ilyenkor nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy ennél mit akarhatnék többet?

Mégis, ha lehetőségünk van megoldani az (akármilyen kicsi) problémánkat, javítani a kapcsolatainkon, a közérzetünkön vagy akár az anyagi helyzetünkön, azért ne tennénk meg, mert másnak úgyis rosszabb?! Ettől nekünk még nem lesz jobb, pedig lehetne. És ez csak és kizárólag rajtunk múlik.

2. Fájdalmas első lépés

A másik ok, amiért sokszor nem változtatunk a saját sorsunkon, helyzetünkön, az az első lépéssekkel járó esetleges átmeneti kellemetlenség, negatív érzés. Nehéz lehet a megszokott munkahelytől, a bevett, kényelmes rutin dolgoktól megválni. De ha ez az ára annak, hogy akár már néhány héttel később jobban érezzük magunkat a bőrünkben, akkor nem érdemes mégis bevállalni a kezdeti, átmeneti kellemetlenséget? Talán egy kicsit többet kell tenni a jó dolgokért, de általában megéri ez az „áldozat”.

3. A halogatás művészete

Nem csak magyarokra jellemző, de nálunk valószínűleg valamennyire genetikailag is kódolt a „Patópálság”. Szeretünk halogatni. Mert „Ej, ráérünk arra még!” De mi van, ha addig halogatjuk a változtatást, amíg esetleg az egészségünk, önbecsülésünk, életkedvünk tartósan kárát látja? A tartós stressz (legyen bármilyen hátterű), igazoltan komoly betegségekhez vezethet. Saját magamnak is meg kellett tapasztalnom, de számos tudományos vizsgálat is igazolja: a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának egyik oka mindig valamilyen stressz-faktor.

A fentieken túl is számos oka lehet annak, hogy inkább benne felejtjük magunkat egy kicsit kényelmetlen, de még elviselhető helyzetben ahelyett, hogy talán némi kezdeti kellemetlenség és munka árán, de javítsunk az életünkön. Egy tanárom ezt korábban úgy fogalmazta meg, hogy „Még nem fáj eléggé”.

De ha már megadatott a korunknak, hogy a mai pszichológia nem csak a lelki betegségeket kezeli, hanem a lelki egészséget is fejleszti, lehetőséget és eszközöket ad arra, hogy jobbá tegyük a saját életünket, hát éljünk vele!

És halkan jegyzem meg, egyvalakinek ez a lehetőség még ingyenes: https://act-coaching.hu/2017/07/04/uborkaszezon-helyett-karrierepites/

Ezúttal egy egészen különleges poszt és kihagyhatatlan ajánlat következik:

Bár most épp nem tombol, de azért minden porcikánkban érezzük a nyarat. Ez két dolgot jelent. Egyrészt nagyon sok szakmában, foglalkozásban most kicsit amolyan „uborkaszezon” üzemmódban döcögnek a munkanapok. Másrészt viszont túl vagyunk az év felén. Ez utóbbi számomra azzal is együtt jár, hogy kicsit monitorozom az év elején kitűzött célokat és terveket, hogy lássam, mit sikerült eddig megvalósítanom, és mi az, amibe bele kell húzni.

Hogy mennyire fontos a megfelelő célok kitűzése, azt az is mutatja, mennyire képtelenség egyetlen posztba sűríteni még akár csak a legfontosabb tudnivalókat is. Az előző bejegyzésben már volt szó arról, hogy is érdemes nekiveselkedni a tervezésnek, de mivel az ördög is a részletekben rejlik, lássuk a célkitűzést részleteiben is!

Ahogy korábban is írtam, a célkitűzés vagy goal setting eredményeinek kulcsa elsősorban az, hogy megfelelő célokat tűzöl-e magad elé. Nem egy multivállalatról tudok, ahol a hangzatos mondatok mögött nem igazán van tartalom, az aktuális pozíciónak megfelelő célkitűzéseket jóformán az ember kezébe nyomják. Így aztán egy hatékony tervezési és motivációs eszközből, túláltalánosított, üres frázisokból álló felesleges adminisztratív feladatot csinálnak. Ahhoz, hogy a kitűzött céljaidból ne legyen HR-es közhelygyűjtemény, ezekre az alapelvekre figyelj:

1.) Bár az átfogó, sokszor a távoli jövőig nyúló tervek, vágyak fontos keretet adnak a feladataid, munkád során, hiszen ezekért dolgozol, egyben magasabb szintű szorongást is okoznak. Fogalmazz meg konkrétabb, reális célokat, gondolkozz kisebb lépésekben, amik a végső cél felé vezetnek.

2.) Nem csak a motivációnál, hanem a célok meghatározásánál is fontos, hogy magadból meríts, autentikus (saját) célokat határozz meg. Ezek mellett ugyanis sokkal mélyebben elköteleződünk, hatékonyabban valósítjuk meg azokat a terveket, amiket valóban magunkénak érzünk. Hogy milyen is a jó saját cél?

• Talán a legfontosabb szempont, hogy valóban szabadon választottnak érezd. Igyekezz elkerülni a másoktól hozott mintákat, és próbáld meg félretenni a megfelelési kényszered. Ahhoz, hogy igazán elkötelezd magad egy cél mellett, minden porcikádban vágynod kell rá, ez pedig csak akkor lehetséges, ha ez egyszer csak magadra összpontosítasz.
• Ha saját célt szeretnél választani, kitűzni, az mindenképp legyen összhangban a hosszú távú terveiddel. Nem csak azért, mert az ide-oda kapkodás nem hatékony, sőt, sokfelé vihet az előre helyett. Azért is fontos, mert minden részcél elsődleges szerepe, hogy közelebb vigyen a nagy álmaid megvalósításához.
• Egy igazán saját célnak nem csak a nagy terveiddel, de a számodra fontos értékekkel is összhangban kell lennie, hogy valóban azonosulni tudj velük. Hiába tűzöd célul, hogy a mindenkinél jobb leszel bármi áron, ha egyébként a kollégákkal együtt elért, közös siker éltet. Ha lételemed a csapatmunka, számodra a versengés inkább feszültséget, mint hajtóerőt jelent.

3.) Nehéz olyan célt megvalósítani, amiről nem tudod, pontosan mikor is éred el. Ezért fontos, hogy már a cél kitűzésekor meghatározd, pontosan meddig akarsz eljutni. Kicsit talán száraznak tűnik, de sokat segíthet, ha mérhető, számszerűsíthető célokat tűzöl magad elé.

Ha ezt a néhány alapelvet szem előtt tartod a tervezés során, és megfelelő célokat tűzöl ki, már félúton vagy a sikeres megvalósítás felé. De hogy tényleg már a céljaid megválasztásával a siker útjára lépj, azért lesz még szó a célokról.

Az előző posztban már felmerült, hogy a célkitűzés téma is megér egy(néhány) önálló bejegyzést. Hogy miért? Nos, mert legalább ezer tanulmány bizonyítja pozitív hatását a teljesítményedre. Vagy mert olyan sikervállalatok, mint az Intel, a Nike, a Coca-Cola mind használják és hisznek benne. 

Persze nem pusztán arról van szó, hogy egy cél kitűzése, írásba foglalása vagy akár kőbe vésése önmagában csodákat tenne. Személyes tapasztalat alapján tudom, hogy a "goal setting" (csak mert még hangzatosabb, mint magyarul), ha nem megfelelően csinálják, nem több, mint egy felesleges adminisztratív folyamat. De ha a tartalom is mögötte, benne van, valóban mérhető eredményeket hoz.

Vannak ismertebb célkitűzési módszerek, sőt, unalomig szajkózott változatok, de én most egy olyan módszert ajánlok, ami nem csak a megfelelő célok kitűzésében segít, hanem a motivációdra is jó hatással lehet. A tervezésben kifejezetten híve vagyok a felülről lefelé haladó módszereknek, a célkitűzésben is ezt az elvet vallom. A következő pár lépést követve könnyen eljuthatsz a tényleges és megvalósítható célodig.

1. Elsőként azt javaslom, hogy egy álomszerű vízióban képzeld magad elé, hogyan szeretnél élni, mik a vágyaid, álmaid, amiket szeretnék megvalósítani életed során! Milyen életet szeretnél élni? Hogyan szeretnéd tölteni a napjaidat? Milyen értékek mentén szerveznéd az életed? Ebből az átfogó képből kiindulva fogunk a konkrétabb céljaid felé haladni. De ezt a képet vésd be jól, hiszen sokat segíthet, ha nehézséggel szembesülsz: Ezért küzdesz, ezért mész majd tovább!

2. Ha az álmaidat, vágyaidat már megfestetted, gondold át, ehhez az élethez milyen "hozzávalók" szükségesek? Biztos, stabil, jól fizető állás? Kihívásokkal teli saját vállalkozás? Szeretnél a csúcsra törni? Vagy a cél a tisztes megélhetés, és a tökéletes munka-magánélet egyensúly? Ugyanúgy a többi összetevővel kapcsolatban is gondold végig, mivel járulnak ezek hozzá ahhoz a jövőképhez, amiben megvalósítottad a számodra idilli életet.

3. Az összetevők sikeres beazonosítása után jöhet a rövidebb távú tervek kialakítása. A sokak számára még ma is rossz emlékű vagy legalábbis negatív jelentésű 5 éves terv fontos és sikerre vezető része lehet a céljaid megtalálásának. Egy viszonylag jól előre látható és tervezhető időtávról van szó, amiben számtalan lehetőség (és persze megoldandó feladat) rejlik. Készíts 5 éves tervet olyan lépésekkel, amik elvezetnek az előző pontban már feltérképezett hosszú távra szóló tervek megvalósításához.

4. Az 5 éves terv megalkotásában az egyik legjobb rész, hogy ebből már viszonylag könnyen alakíthatod ki az adott évi céljaidat. Nem kell szükségszerűen naptárhoz ragaszkodnod, de egy meghatározott időszakra tervezz. Ez az időtáv még mindig megfelelő lehetőséget ad a nagyobb célok tervezéséhez, de már kellően behatárolt ahhoz, hogy lásd a közeledő határidő végét. Ez is lehet egy kiváló motivációs tényező!

5. A nagy álmoktól végül így juthatsz el a havi, heti és napi tervezéshez. Igen, itt már tervezésről beszélek, konkrét, napi feladatokról. De olyan feladatokról, amik mögött mindvégig ott állnak a hosszú távú céljaid, a legnagyobb álmaid és vágyaid. Lehet, hogy ma, vagy holnap még csak 1-2 lépést tudsz tenni ezek felé, de tudod, hogy mi felé haladsz, miért kelsz ki reggel az ágyból, és miért dolgozol nap mint nap.

+1. Persze nagyon fontos, hogy amit eltervezel, kitűzöl magad elé, ahhoz ragaszkodj, de nem mellékes, hogy szükség esetén tudj rugalmasan alkalmazkodni is egy-egy váratlan helyzet, probléma esetén. Ezért mindenképp hagyj a terveidben helyet, időt és energiát arra, hogy ilyen esetleges szituációkban reagálni tudj. Ha az így tartalékolt energiáidra szerencsés esetben mégsem lesz szükséged, a legrosszabb, ami történhet, hogy gyorsabban haladsz a terveid megvalósításával. Ez sem egy rossz eshetőség, ugye?

Az egyik legfontosabb belső eszköz, amit felhasználhatunk egy cél elérése érdekében, bizony a motivációnk. De honnan is jön, meddig tart ki, és egyáltalán hogy találj rá? 

A motivációra szűken mérve is legalább 1000 definíciót alkottak már, de talán mindenki érzi és tudja, hogy valamiféle (belső) hajtóerőről, indíttatásról, késztetésről van szó. Ez az erő sarkall minket arra, hogy valamit megtegyünk, vagy éppen ne tegyünk, hogy elérjünk egy adott célt, esetleg elkerüljünk valamilyen negatív következményt.Ez az erő lehet külső, vagy belső, de nekünk most elsősorban a belső motiváció fontos, hiszen ez kevéssé függ másoktól, külső körülményektől. 

Az elméleti fejtegetésben ennél tovább nem is mennék, megpróbálnék inkább egy olyan technikát átadni, amivel nem csak beazonosíthatod a saját motivációd, hanem egy átfogó ars poeticát is leírhatsz. Ehhez aztán bármikor visszatérhetsz, ha úgy érzed, fogytán az a bizonyos belső hajtóerő. A legtöbb elmélet és gyakorlati módszer közös kiindulópontja az, hogy a motivációnk alapvetően érzelmi meghatározottságú, ez ugyanis az a leginkább tartós és mélyről jövő energiaforrás, amit bármikor használhatsz. Ezért aztán a motivációd feltérképezésében is erre kell fókuszálnunk.

1. A jelenlegi helyzeted felmérése, a kiindulópont meghatározása és az ezekkel kapcsolatos érzelmeid feltárása lenne az első feladat. Ezen belül is elsősorban azt mérd fel, ebben a helyzetben pontosan mi az, ami miatt nem érzed jól magad, min szeretnél változtatni, mi okoz olyan kellemetlen érzést, hogy rászántad magad a változtatásra. Ezek azok a tényezők, amik arra ösztönöznek, hogy kilépj az adott, számodra valami miatt negatív helyzetből.

2. Második lépésként határozd meg, hogy hova szeretnél eljutni. Ez nem feltétlenül (csak) a célkitűzésről szól - bár az is rendkívül fontos, és később mindenképp szót ejtek róla  - hanem arról, hogy ezeknek a céloknak az elérése miért fontos a számodra? Milyen pozitív érzések merülnek fel benned, ha a vágyott cél elérésére gondolsz? Ezek azok a csábító előnyök, amik folyamatosan húznak majd előre a cél felé. Ezzel a két rövid feladattal közelebb kerültél a motivációid feltárásához.

3. Egyes technikák harmadik lépésként az akadályozó körülmények beazonosítását - és lehetőség szerinti kizárását alkalmazzák, de ezen a témán már egyrészt átestünk, másrészt talán hasznosabb, ha az épp' csak felmért pozitív gondolataidat kicsit tovább dolgoztatod. Ezért én inkább azt javaslom, hogy harmadik lépésként írj össze minél több olyan előnyt és kedvező változást, amit a cél elérése hoz majd az életedbe.

Ha karriert váltanál, gondolj a több szabadidőre, a fejlődési lehetőségekre, vagy éppen az anyagi előnyökre, ha életmódot, számba veheted az egészségügyi vagy akár az esztétikai előnyöket. Sorolj fel minél több ilyen gondolatot, és jegyezd is fel őket, mert még feladatod lesz velük.

4. Természetesen a világ sem csak rózsaszínű- és illatú, olyan érzések is lehetnek a vágyott változás mögött, amiket szeretnél a továbbiakban elkerülni, talán el is felejteni. Ez a lépés kicsit visszanyúl az első feladathoz, az ott felmerült érzéseket, problémákat használd fel itt is! Vesd őket papírra vagy képernyőre, és kovácsolj erőt belőlük. Mégpedig azzal, hogy átfogalmazod őket egy elérhető, pozitív változássá. Ha vállalkozásba kezdenél, az irritáló főnök, mint elkerülni vágyott probléma átfordítható az önállóság előnyére. 

5. Ha ezt a sok-sok (végül) elérhető előnyt és pozitív változást mind összegyűjtötted, még egy feladat maradt a végére. Válaszold meg a saját "miért"-edet. Írd le magadnak egy rövid motivációs emlékeztetőbe, hogy miért is határoztad el magad, miért dolgozol, miért kelsz fel és teszel meg minden éppen tőled telhetőt minden nap?

Ha van kedved, készíthetsz ebből egy saját kreatív háttérképet a telefonodra vagy a laptopodra, kiteheted a lakásban, irodában, hogy minden nap erőt adjon.Vagy ha úgy szeretnéd, tartsd meg magadnak, nehezebb időkre. A legfontosabb, hogy ne felejtsd el, és olvasd vissza bármikor, amikor szükségét érzed: Ezért döntöttél a változtatás mellett, ezért tetted meg az első, második, sokadik lépést. És ezért fogsz kitartani akkor is, amikor nehézséggel, problémával találod szemben magad.

Ahogy már írtam, a segítség nem szükségszerűen kívülről érkezik. Van olyan helyzet, probléma, amivel nem feltétlenül tudsz vagy szeretnél más(ok)hoz fordulni. Ilyenkor lesz nagy szükséged a belső, addig kiaknázatlan, vagy talán fel sem ismert erőforrásaidra. Hidd el, szinte végtelenek!

Amikor elkezdtem gyűjtögetni a gondolataimat ehhez a bejegyzéshez, én magam sem gondoltam, hogy ennyi minden lapulhat a tarsolyomban. Ha nem is végtelen a lista, azért bőven van még mihez nyúlni szükséghelyzetben. Csak gondold végig az alábbi pár dolgot:

1. Gyerekként még csodákról álmodtál! - Kicsit talán túlzásnak tűnik a gyerekkorig visszatekinteni erőforrásokért kutatva, de nem is gondolnád, hogy mennyi mindenre képes voltál, már akkor is! Megtanultál a nulláról enni, inni, felülni, felállni és járni. Megtanultál egy - egyébként rendkívül nehéz - nyelvet, énekeket, verseket. Az oviban színjátszottál, kapcsolatot építettél, az iskolában megtanultál írni, olvasni, számolni, megtanultad az egész világot! És miért ne lennél képes sok minden mást is megtanulni? És nem csak lexikális tudás megszerzésére gondolok! Nem vagy jó abban, hogy kiállj magadért? - Gondolj vissza arra, amikor az oviban kiálltál magadért és visszaszerezted a hintát vagy a babát, vagy amikor nagyon szerettél volna egy buliba elmenni és meg kellett győzni az aggódó szüleidet. Sikerült? Na, ugye! Akkor még úgy szereztél meg új képességeket, hogy bele sem gondoltál, mennyire nehéz lehet. Talán ezért is sikerült, de most sem lehetetlen!

2. Ha az előző pontnál már beláttad, hogy olyan területeken is értél már el sikert, amit addig nehéznek, problémának éltél meg, akkor most gondold végig, mik azok a területek, ahol egyébként is magabiztosan mozogsz, amiben jó vagy és szinte szárnyalsz. Nos, most szedj össze legalább 20 ilyen területet! Miben vagy erős, mi az, ami erőlködés nélkül is könnyen megy, amihez kedvet érzel és komfortosan mozogsz benne? Igen, az első 5 talán nehezebben megy. A 10. után már könnyebb lesz, 20-nál pedig meg sem állsz majd! Ez egy kicsit szemlélet kérdése is. Ahogy elkezdesz pozitív dolgokat, készségeket, képességeket keresni magadban, "can't" helyett "can" üzemmódban gondolkodni, egyre könnyebben jönnek ezek a pozitív gondolatok. És ha megtaláltad ezeket, használd is ki! Keresd meg azokat a pontokat, ahol a jelenlegi feladatoddal, nehézséggel össze tudod kapcsolni ezeket, és vesd be őket! 

3. Biztosan akadt már olyan helyzet és probléma, amikor úgy érezted, ez lehetetlen, képtelen vagyok rá, nem fog menni. Aztán valahogy mégis erőt vettél magadon, beleálltál a helyzetbe, felvetted a kesztyűt és megoldottad a feladatot vagy problémát. Szóval akkor mégsem volt lehetetlen... Most pedig gondold át, ebben a nehéz helyzetben milyen képességeidet használtad, milyen erősségeidre támaszkodtál, amik eljuttattak a sikerig? Mitől működött? Milyen pozitív eredményt értél el? Ha csak egy ilyen helyzetből tudsz erőt meríteni, már az is elég lehet, de ha töltekezni szeretnél, ne állj meg itt sem egynél. Lehet még úgy 100 ilyen helyzet, a legnagyobb problémáktól egészen az apróságokig. Vegyél minél több ilyet sorra, és raktározd el az így felszínre hozott energiákat (készíts akár jegyzetet), hogy bármikor visszanyúlhass ezekhez az energiákhoz.

+1. A motiváció

Ez az a bűvös szó, a titkos aduász, ami leginkább segíthet túllendülni a nehézségeken. Az az érzelmi töltet, szenvedély, amivel belevágsz a céljaid megvalósításába, a legértékesebb erőforrásod. Épp azért, mert egy ilyen csodafegyver van a kezedben, ennek érdemes egy egész bejegyzést szentelni, erről lesz szó legközelebb.