Ahogy ígértem - már jó néhány napja - nem csak a nehézségekre kell felkészülnünk, ha elindulunk egy cél felé, de számíthatunk arra is, hogy ahol a szükség, ott a segítség. És itt nem feltétlenül csak külső segítségre gondolok, de első körben most ezekről lesz szó. A belső erőforrásokról pedig legközelebb.

Arról már írtam, hogy mennyire hasznos és előrevivő, ha tudunk segítséget kérni, és elfogadni. Most röviden arról, hogy mik vagy kik lehetnek a hasznos segítőid, ha belevágsz a "Nagy Álmod" megvalósításába.

1. Egy csónakban - Azonos célok felé

Ha hiszed, ha nem, a problémád valószínűleg nem egyedi. Sokan lehetnek, akiket ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, akik hasonló nehézségekkel néznek szembe, vagy akik épp ugyanazzal a dilemmával küzdenek, amivel Te is. Keress az aktuális témáddal, problémáddal vagy kérdéseddel foglalkozó csoportokat, szervezeteket - akár online is. Lehet szó laikus csapatról, de akár olyan szervezett közösségről is, ahol szakértői segítséget is kaphatsz. Persze, nem árt, ha megválogatod, hova is lépsz be, de az érzelmi támogatástól a szakmai tippeken át sok-sok-sok segítséget kaphatsz a megfelelő közösségekben. Egy jó pillanatban elkapott fél mondat is segíthet erőre kapni, továbblendülni egy nehézségből és haladni tovább a célod felé. És a kapcsolatépítési lehetőségekről még nem is beszéltem!

2. Szakmai támogatás a tapasztaltaktól

Szinte bármilyen témában találhatsz olyan szakmai alapon szerveződő közösségeket is, akik tudásuk megosztásával támogatnak. Ha ilyen jellegű segítségre van szükséged, bőségéggel válogathatsz az interneten, meet-upokon, előadásokon, önszerveződő csoportokban a tényleg hasznos tudást átadó lehetőségekből. Persze vannak közöttük olyanok, ahol kemény összegeket kell letenni, de megtalálhatod ezeknek a hasonló és ugyanolyan hasznos, költséghatékonyabb módjait is. Nem árt azért óvatosan kezelni az így megszerzett tudást, mert nem mind arany. Ellenőrizd az információid több forrásból, vizsgálj meg más nézőpontokat is, így csak szélesíted a látóköröd, és olyan tippeket is kaphatsz, amire korábban nem is gondoltál.

Számtalan olyan programot is találhatsz, ahol azok, akik már elérték, segítenek azoknak, akik még úton vannak. Mentor programok, szakmai felkészítés, ingyenes kurzusok, beszélgetések, előadások naponta vannak. Néha elég egy ingyenes próba kurzus is, de akadnak olyanok, amikre megéri áldozni - és itt sem csak szakmai oktatásra gondolok. Mindenesetre, ha szakmai problémával szembesülsz, érdemes kutakodni, ma már (szinte) minden információ hozzáférhető közvetve könyvben, neten, előadáson, vagy közvetlenül a szakma, módszer ismerőitől.

3. A Család - Nekik mindig Te vagy a legjobb

Tudom, hogy sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy maradéktalan támogatásra számíthasson a családja részéről. Én sem mondhatom, hogy minden ötletemet kitörő lelkesedéssel fogadták otthon, de néha azért ez sem árt. Kellett, hogy a fellegekben járó tervező-szárnyaló énemet egy kicsit a realitások talajára rántsa vissza egy tapasztaltabb, józanabb vagy csak rózsaszín köd nélkül szemlélődő családtag. Ne vedd sértésnek, ha nem fogadják az új terveid feltétel nélküli ovációval - kérj inkább tanácsot, hogy lehetne még jobb!

A Család ettől függetlenül a legelfogadóbb és valóban komoly energiákat biztosító erőforrásod lehet, ha nagy fába vágod a fejszéd. Kérj tanácsot, támogatást, segítséget. Ők azok, akikre nagy valószínűséggel bármikor-bármiben leginkább számíthatsz.

4. A választott Család - Barátból soha nem elég

Aki nem olyan szerencsés, hogy a családjára támaszkodhasson, vagy épp olyan szerencsés, hogy ebből kettő is jutott neki - a Barátokra szintén számíthat. Igazán úgyis csak akkor öröm a legkisebb sikerélmény is, ha van kivel megosztani, megünnepelni. De a barátaidra akkor is számíthatsz, ha épp rosszul sült egy próbálkozás. Melletted állnak jóban-rosszban, és segítenek a kiteljesedés felé vezető úton. Legyen szó bátorításról, vigasztalásról, közös ötletelésről vagy akár a megvalósításukról, a Barátaid ott lesznek.

És természetesen a lista itt sem teljes. Néha onnan jön a támogatás a megfelelő pillanatban, ahonnan nem is számítanál rá, csak járj nyitott szemmel.

Ezerszer eldöntötted, hogy igen, ma változtatsz, ma végre nekikezdesz, megteszed az első lépést, belevágsz, és még ezer más módon elkezded végre megvalósítani a terved. Aztán egy kósza gondolat, csak még egy másik feladat, vagy előtte még iszol egy kávét, és 1 hét múlva arra eszmélsz, még mindig egy helyben toporogsz. Szélsőséges esetben egy hét helyett 2 év múlva ébredsz rá.

De mégis mi az, ami egy szilárdnak vélt elhatározást ilyen gyorsan megingathat?

1. Negatív hiedelmek - Ezek azok a bizonyos gondolatok, amik befészkelnek a fejedbe, elhitetik Veled, hogy nem is annyira nagyon jó az az ötlet, nem is vagy annyira nagyon profi, mint gondolnád, és egyébként is, túl sok macera és nem vagy olyan alkat. Azt talán nem nagyon kell kifejtenem, mennyire erősen befolyásolja azt, hogy mit és hogyan teszünk az, hogy mit és miért gondolunk magunkról. A magunkkal kapcsolatos hiedelmeink sokkal erősebben beleszólhatnak az életünkbe, mint a vélt vagy valós önismeretünk. A jó hír az, hogy ezeket a hiedelmeket meg tudod változtatni. Természetesen nem egyik napról a másikra és sajnos nem is varázspálcával, hanem kitartó munkával, de képes vagy módosítani ezeket. 

2. A biztonság illúziója - Van egy megbízható, stabil cégnél egy relatíve jó fizetéssel (bár sokszor irdatlan mennyiségű munkával) járó állásod, amiben már úgy-ahogy magabiztosan mozogsz. Rutinosan teszed minden nap a dolgod, belenőttél a szerepbe, és végül is lehetne rosszabb is. Dolgozhatnál 12 helyett 16 órát, lehetne kevesebb a fizu, és különben is, minek ugrálj? Örülj, hogy van munkád!

És tényleg ennyire vágysz? Persze megértem, ma, főként Magyarországon tudni kell megbecsülni ezt is, és ugyancsak szerencsésnek mondhatja magát, akinek nem okoz naponta fejtörést a mindennapi megélhetés. De ez még nem ok arra, hogy ne hozz ki magadból többet-jobbat. Ami pedig a biztos állásodat illeti, láttunk már karón varjút. Láttunk már nagy cégeket (legalábbis átlag polgár számára) minden előjel nélkül bedőlni. De elég lehet egy kisebb baki, egy hátszéllel érkező új kolléga, vagy egy indokolt átszervezés is. Ha váltani, változtatni szeretnél, ez legyen a legutolsó tényező, ami visszatarthat. Ma már - sajnos vagy szerencsére - nincs olyan, hogy biztos. Csak egy dolog állandó, a változás. Ezt pedig legkönnyebben úgy irányíthatod, ha Te magad mész elébe.

3. A károgók - Ha már a varjúkat emlegettem: mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, barátja vagy családtagja, aki bármilyen új helyzetben csak a veszélyeket, kockázatokat látja, csak a negatív kimenetekre van kihegyezve, és ennek persze hangot is ad (ha kérdezték, ha nem). Ők azok, akiktől egy nagyobb lépés előtt nem árt távol tartani magunkat, vagy legalábbis helyén kezelni a kéretlen jó tanácsokat és felesleges aggodalmakat. Természetesen nem buzdítanék senkit arra, hogy ész és gondolkodás nélkül essen neki bárminek. A sikerhez elengedhetetlen az alapos előkészület és tervezés, a megfelelő tájékozottság. De ha ezeken túl vagy, és továbbra is az minden vágyad, hogy belevágj az álmaid megvalósításába, akkor elő a madárijesztővel, és fel a rubin cipőkkel, Dorothy!

Hogy ne csak az akadályokat soroljam, a következő bejegyzésben a lehetséges segítők jönnek!

Ha valakire a lelki életünket vagy annak egy darabkáját, céljainkat, álmainkat bízzuk rá, szeretnénk körültekintően kiválasztani az illetőt. Ezt a döntést számos tényező befolyásolja a szakmai háttértől a személyes szimpátiáig, ezekről igyekeznék egy átfogó képet adni, hogy megkönnyítsem a választást. És persze ígéret szép szó, így most jöjjenek azok a legfontosabb szempontok, ami mentén el tudsz indulni. 

Több jó cikket is olvastam a témában eddig, de a rengeteg felsorolt, egyébként valóban fontos tényezőből én most kiemelném azt a néhányat, ami alapvető és meghatározó. Persze ezeken felül is lehet mindenkinek olyan további szempontja, ami meghatározó a választásnál, tekintse ezt mindenki egy kis gondolatébresztőnek, sorvezetőnek.

1. Legyen képzett szakember - Az elmúlt néhány évben a coaching meglehetősen népszerű szakma lett, a legutóbbi információim szerint 3-4000 ember állítja ma Magyarországon magáról, hogy szakképzett coach. Ezek egy része nem dolgozik a szakmában, de még a fennmaradó, valóban aktív coachok között is akad sajnos, aki némileg eltúlozza saját szakmai képzettségét. Természetesen nem csak a képzés árán és nevén múlik, hogy valakiből megfelelően képzett szakember lesz-e, van, aki bármilyen tanfolyam, oktatás ellenére egyszerűen nem alkalmas a szakmára. De azt véletlenül se gondolja senki, hogy egy kuponos akcióban 10.000 forintért elvégezhető 2x4 órás online képzéstől coach válik belőle. Igen, sajnos ilyenre is láttam példát. 

Egy valamirevaló coach-képzés 60 kontakt óránál kezdődik, és természetesen határ a csillagos ég, hiszen mindig van hova fejlődni. 120 órás képzéssel már megfelelő gyakorlati hátteret is szerezhet egy kezdő coach, de emellett / ezután is elengedhetetlen a folyamatos elméleti és gyakorlati továbbképzés. Nem mellékes az sem, ha a képzés akkreditált, valamilyen szakmai szervezet által felügyelt keretek között zajlik, vagy azokra épít.

2. Legyen tagja valamilyen szakmai szervezetnek - A coaching Magyarországon még relatív fiatal szakma, nincs kamaránk - bár több szakmai szervezet igyekszik megalapozni és fenntartani a tevékenység szakmaiságát, a minőségi munka hátterét. (Halkan teszem hozzá, hogy a pszichológusi kamara hasonlóan még mindig várat magára). A szakmai szervezeti tagság természetesen nem egy pecsét vagy egy tagsági igazolvány miatt fontos, hanem mert egy magára valamit is adó szervezet nem fogad bárkit tagjai közé. A tagságnak komoly szakmai feltételei vannak, amik teljesítése elköteleződést jelent a folyamatos továbbképzés iránt. Folyamatos gyakorlatot és szakmai szupervíziót követel meg. Emellett a szakmai közösség egy olyan keretét kínálja, ahol egymástól is tanulva folyamatosan fejlődünk.

3. Ismerje a saját szakmai határait - Hiába a legjobb szándék, a legnagyobb összhang, ha szakmailag - az adott témában, problémában - nem kompetens a coach, tudnia kell hátrébb lépni, és olyan szakemberhez irányítani az ügyfelet, aki valóban, hatékony segítséget nyújthat. Ha ez a felelősségtudat, önismeret és az ügyfél legjobb érdeke iránti elkötelezettség nincs meg benne, sajnos nem a megfelelő embert választottad, érdemes egy másik szakembert felkeresni.

+ 1. Az a bizonyos kémia... - Mivel a coaching-folyamat egyik legfontosabb eleme maga a coaching kapcsolat, az ügyfél és a coach közötti összhang és bizalom, ezért elképzelhetetlen a sikeres együttműködés az együtt rezgés nélkül. Nem puszipajtásságról van szó, de a kölcsönös tisztelet, bizalom és szimpátia nélkülözhetetlen a közös munkához, ezért érdemes legalább egy próbabeszélgetést vagy bemutatkozó alkalmat kérni, mielőtt elköteleződsz. Természetesen az, hogy valaki kiváló coach szakmai szempontból, nem jelenti automatikusan, hogy minden lehetséges coachee-nak ő a megfelelő szakember. Különbözőek vagyunk, különbözően érzünk, gondolkozunk, kommunikálunk, és egymás kölcsönös megértése nélkül egy coachingkapcsolat működésképtelen. Ettől még lehet, hogy egy kiváló szakembert választottál, csak számodra nem ő a tökéletes választás.

Ahogy már írtam, a fent soroltakon felül számos egyéb tényező is befolyásolja a választást, de ha ezekkel kapcsolatban meggyőződtél arról, hogy a választott szakember megfelel az igényeidnek, a sikeres együttműködés már csak rajtatok múlik.

Érdekes kérdést kaptam egy ismerőstől a minap arról, hogy vajon mikor érdemes coachot és mikor inkább pszichológust felkeresni egy problémával. Röviden összefoglalni elég nehéz ezt a témát, mert szinte minden esetben az adott probléma és az ügyfél személyisége a meghatározó, de pár lényeges szempontot megpróbálok összefoglalni.

Ha fáj a fogunk, ha eltört egy csontunk vagy lázasak vagyunk - és nem vagyunk notórius halogatok - orvoshoz megyünk. Ha a közérzetünk a rossz kondink miatt hagy némi kívánni valót maga után, gyengének, lestrapáltnak érezzük magunkat, lehet, hogy első körben megpróbálkozunk egy személyi edzővel. Ahogy a maratonra is érdemes legalábbis egy tapasztalt futóval felkészülni. Egy edző jó esetben rendszeres mozgást, helyes táplálkozást, több pihenést előíró életmódváltást javasol, és végig is kísérni utunkat. Legtöbbször addig, amíg már magunk is ráérzünk az új életforma szépségeire, ízére, vagy lefutjuk a kitűzött távot. De az újabb és újabb célok felé akár többször is közös lehet az utunk.

Valami hasonló a helyzet a pszichológus vagy coach szerepével is. Ha lelkünk egészsége valamilyen hirtelen trauma vagy akár hosszabb-rendszeresebb negatív tapasztalások miatt veszélybe kerül, a probléma súlyosságától függően pszichiáter vagy pszichológus lehet a páciens segítségére. Ha a lelkünk nem beteg, de szeretnénk teljesebb, boldogabb életet, vagy valamilyen kitűzött célt elérni, akkor a coaching lehet megfelelő eszköz. Persze, ezek kombinációja akár még hatékonyabb lehet, ha összetett élethelyzetről, problémáról vagy több, különböző mélységű és eltérő válaszokat igénylő kérdéssel találjuk szemben magunkat. 

Szóval, amíg a pszichológus a lélek doktora és mélyebb gyökerű problémák esetén érdemes felkeresni, addig a coach egy jó személyi edzőhöz hasonlóan a lelki fittségünk, magánéleti- vagy karriercéljaink elérésében segíthet átmeneti nehézségek esetén. 

Hozzá tartozik a dologhoz, alapvető és mindkét szakma esetében követendő irányelv, hogy a segítő a saját kompetenciái ismeretében és mindig a kliens / ügyfél / páciens érdekeinek szem előtt tartásával vállalja az adott esetet, ügyfelet. Csak addig tudunk felelősen valaki életének jobbításán dolgozni, amíg képességeink, képzettségünk engedi. Ha ezt a határt átlépi az adott eset, kötelességünk az ügyfelet a megfelelő szakemberhez továbbirányítani. A jó szakember - legyen akár coach, akár pszichológus - felismeri saját határait, és azokat nem lépi át, mert a kliens érdeke mindennél előbbre való.

Arról, hogyan válasszuk ki a számunkra megfelelő coachot, a következő bejegyzésben.

Ígértem egy bejegyzést erről a témáról, mert – főként az előző bejegyzés után – megérdemel ez a kérdéskör is pár sort. Amit a legelején le kell szögeznünk, az talán minden változás, változtatás alapja: Senki más, csak TE vagy képes felelősséget vállalva a saját életedért változást elérni, változtatni adott helyzeten.

Persze, vannak a hálivúdi, szép reményeket ébresztő halandzsák, amikor valaki egy csapásra megváltoztatja az életünket, de a valóságban ez minimum a csoda kategóriája lenne. Nem, senki nem fogja helyetted megoldani az életed.

Ez persze most furcsán veszi ki magát épp az előző cikk után, mert igenis vannak azok a helyzetek, problémák, amikor helye van annak, hogy valamiben másvalaki(k) erőforrásaira is(!) támaszkodjunk (erről bővebben itt). Az élet, a problémák összetettségét viszont remekül mutatja, milyen könnyű ebből a helyzetből a ló túlsó oldalán landolni. Nem mindegy, hogy valaki szinte kórosan fél-e a segítség-kéréstől, vagy akár a felajánlott segítség elfogadásától, vagy mástól várja (minden esetben és helyzetben) a megoldást.

Nem érdemes mástól várni a csodát, ha:

• Olyasmit tanulhatsz az adott helyzetből, aminek később is hasznát veszed – Ilyenkor inkább ragadd meg a lehetőséget a tanulásra, sajátíts el új képességeket. Ezzel megalapozhatod egy későbbi, hasonló helyzet könnyebb feloldását, növelheted az önbizalmad, sikerélményt társítva egy olyan feladathoz, ami korábban komoly akadálynak tűnt.
• Nem hajt a tatár - Ha teheted, szánj időt arra, hogy magad keress megoldást. Amikor van lehetőséged egy probléma, feladat megoldásához az adott témakör mélyére ásni, használd ki a kínálkozó alkalmat, hogy egy újabb témában válj szakértővé.
• Még nem is próbáltad – Talán nem is olyan nehezen megoldható az elsőre gigászinak tűnő feladat, ha kicsit közelebbről is megnézed. Amíg nem próbáltad, nem tudhatod, hogy képes vagy-e rá! Tájékozódj, olvass utána, próbálkozz, keress megoldást. Ha nem találod, még mindig kérhetsz segítséget.

Ha a fentiekből akár egy is igaz az adott – elsőre talán megoldhatatlannak tűnő – feladatra, ne várj, ess neki, próbáld meg megoldani. Ha sikerül, egy sikerélménnyel több, ha esetleg elsőre nem megy, még mindig kérhetsz segítséget – vagy nekifuthatsz másodszor, harmadszor, sokadszor. Azt már rég tudjuk, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Hogy’ is állunk azzal a bizonyos segítségkéréssel? Miért okoz a többségnek nehézséget a segítségkérés, vagy akár a felajánlott segítség elfogadása? És miért fontos, hogy mégis kérjünk és tudjuk elfogadni a külső támogatást? Sok olyan kérdés, amire egy helyes válasz nagyban megkönnyítheti az életünket.

Sokaknak – nem, nem csak Neked – okoz nehézséget, kényelmetlen érzést, ha úgy érzi, mások segítségére szorul. A legtöbben szeretjük az elért eredményeinket csak a saját munkánknak, kitartásunknak betudni. Kellemetlen érzés, ha mások jóindulatától, tudásától, vagy épp’ kénye-kedvétől függőnek gondoljuk saját teljesítményünket. Persze remek kifogást is ad, ha éppen másra kenhetjük a kudarcot, de erről majd később.

Lássuk most azokat az okokat, amik miatt mégis csak előnyünk származhat a segítség elfogadásából:

1. A külső szemlélő új szempontot adhat

Ha már hosszú ideje foglalkozol egy problémával, egészen biztosan kialakul benned egy kép a nehézség természetét, megoldási lehetőségeit vagy éppen a lehetetlenségét illetően. Nehéz az első benyomásoktól, gondolatoktól elszakadni, akár új ismeretségről, akár új helyzetről van szó. Ha nem boldogulunk egy megoldandó feladattal, néha elég csak egy jól irányzott kérdés: „Arra gondoltál már, hogy …?” „Próbáltál már …?”

Ha egy külső szemlélő más szemszögből, más szemüvegen keresztül nézi a dolgot, talán egészen új szempontokat, ötleteket vethet fel, ami korábban nem jutott eszünkbe, de megoldást jelenthet. Elég akár egy új gondolat is, hogy másképp nézzünk a megoldandó problémára, és ettől a megoldás és a kivitelezés még a saját teljesítményünk marad.

2. Talán csak ennyi kell, hogy átlendülj!

Persze mindenki örül, ha a saját agyából pattan ki a legjobb ötlet, de akár egy fél mondat is lehet gondolatébresztő, anélkül hogy „lelőné a poént”. Könnyen lehet, hogy csak erre a fél mondatra van szükséged, hogy rátalálj a – NEKED – legjobb megoldásra. Így még nem veszik el a saját siker élménye, de átlendülhetsz azon a holtponton, ami miatt eddig nem tudtál haladni a célod felé. Igazából akár egyetlen szó is elég lehet hozzá…

3. Megkímélhetjük magunkat jó pár kudarctól

Azzal, hogy tanácsot, segítséget kérünk, sokszor olyan buktatókat kerülhetünk el egy új helyzetben, amin mások már átestek, tanultak belőle, és a kudarcot megspórolva adhatják át nekünk ezt a hasznos tudást. „Az okos más kárán tanul” – mondták már a régiek is, és bizony igazuk volt. Talán hatásosabb a lecke, ha mi magunk szerzünk rossz tapasztalatot, de megéri? Ha spórolhatunk a pofonokon, hát tegyük meg, jöhet belőlük még bőven elég az életben, tartalékoljuk ezekre az energiánkat.

4. Sikeres együttműködés is lehet belőle

Könnyen lehet, hogy nem csak Neked van szükséged a másik tanácsára, segítségére, hanem a másiknak is Rád. Még ha nem is esik időben egybe a kettő, a kölcsönös támogatás lehet egy jó – akár baráti, akár üzleti – kapcsolat megalapozója is, amiből a másik is ugyanúgy profitálhat később.

Szóval, ha tényleg ennyi előnye lehet, miért ne kérnél segítséget? Miért szenvednél még egy olyan problémával, amin talán sokkal könnyebben is túljuthatnál? Kérj segítséget és haladj még nagyobb léptekkel!

Január 1-e van, az újévi fogadalmak napja. Sokan ezt már január 2-án sem mondhatják el, de a kitartóbbak közül is sokan "elesnek" mielőtt beköszönt a tavasz. Nem könnyű sem a helyes fogadalmat megtenni, sem - még a jól megválasztott újévi ígéret mellett sem - azt betartani. Hogy mégis miért?

Nekem a következő okok jutottak eszembe, de persze mindenki talál egyéni(bbnél egyénibb) kifogásokat, és még annyira nagyon akarnia sem kell.

1. Mire is vonatkozik a legtöbb fogadalom? Természetesen olyan problémákra, rossz tulajdonságokra, rossz szokásokra, amikkel eddig is bőven meggyűlt már a fogadkozó baja. Ha olyan könnyű lenne letenni a cigarettát, rávenni magunkat a rendszeres sportolásra vagy az ésszerűtlen költekezések elhagyására, bizonyára nem lenne szükséges az újévi fogadalom sem, hiszen egyik napról a másikra felhagynánk a bagózással, egészségesen, fitten élnénk, időt szánnánk a sportra, önmagunkra, a szeretteinkre, szorgalmasan tanulnánk, dolgoznánk, és gyűjtögetnénk nyugdíjas éveinkre. A világ pedig egy csapásra tökéletes lenne... 

De a történet sajnos - vagy szerencsére - egyáltalán nem ilyen egyszerű. A fenti, egyébként minden józan belátású ember szerint hasznos, előnyös és követendő dolgokat egyáltalán nem olyan könnyű kitartóan követni a nehézségek, kísértések között. 

A rossz szokásokat nehéz egyik napról a másikra elvágni - bár vannak, akiknél kifejezetten csak ez a drasztikus megoldás működik. A többség esetében a fokozatos, kis lépésekben megvalósított változás - és a tartósság hoz jobb eredményt.

2. Még ha sikerül is az azonnal világmegváltáshoz képest egy elérhetőbb célt magunk elé tűzni, a mindennapok akkor is tele lesznek nehézségekkel, elgyengülésekkel, kísértéssel. Ha megint csúnyán nézett a főnök, ha egyetlen szál még nem visszaszokás, ha ma túl fáradt vagyok az edzéshez vagy az a cipő most csak a felébe kerül, akkor kell igazán erősnek lenni. És egy fogadalom betartása bizony hosszú ideig ilyen, és ehhez hasonló, napi (vagy 30 perc) szintű csapdákról szól. 

Ha el is gyengülnénk - de inkább ne tegyük! - akkor is fontos, hogy ne legyen ez a végleg feladás kezdete. Igen, az ember esendő, igen, mindenki hibázik néha, de ettől még, ha már elindultunk a helyes úton, ne legyen egy hiba ok teljes hátraarcra.

3. És persze vannak a kritikus esetek. Amikor az élet szól közbe. Mert sajnos mindenkivel történhetnek rossz dolgok. Ezekre is igaz az előző pontban leírt elv: Ne legyen ez a végleg feladás kezdete! Mert a hibákat ki lehet javítani, a problémákat meg lehet oldani, az emberek pedig igenis képesek a változásra.

Nem tűnik egyszerűnek, de nem is lehetetlen. És segítséggel még könnyebb lehet. De erről majd a következő bejegyzésben.

A legeltökéltebb emberrel is megesik olykor, hogy valami közbejön. Még ha nem is úgy alakul minden, ahogy az elején eltervezted, a legfontosabb ilyenkor az, hogy fel ne add!

Van egy nagyon érdekes hatás a fogyókúrázóknál. Köznapi formában a pszichológusok is csak úgy nevezik „most már mindegy!"-hatás. Talán a nevéből is kitalálható, hogy miről is van szó: Ha egy diétázó egyszer bűnbe esik, megbotlik, hajlamos az egész kúrát sutba dobni, mert „már úgyis mindegy!" A jelenség létezik, némileg szofisztikáltabb, tudományos leírásával Baumeister és Tierney „Akaraterő” című kötetében találkoztam. Az ellenszabályozó evésnek nevezett hatást több kísérlet is igazolta - itt most kifejezetten a fogyókúrára vonatkoztatva. Eszerint, ha egyszer megbotlunk, hibázunk, vagy csak valamit nem sikerül a tervek szerint teljesíteni, akkor hajlamosak vagyunk az egészet feladni.

De miért is? Létezik bárki, aki hiba nélkül képes teljesíteni bármilyen összetett tervet? Mi a helyzet egy komplett életmódváltással vagy egy karrierváltással? Mégis, miért kellene az egész tervet feladni?

Ha csak magamból indulok ki, azt hiszem, nincs ember a világon, aki nem bizonytalanodik, kedvetlenedik el néha, vagy akinek akadályok, esetenként megtorpanások nélkül sikerül végigvinni egy komplexebb feladatot, projektet, tervet - vagy nevezzük bárminek. 

Van úgy, hogy közbeszól az élet - például a megélhetést jelentő állásunk miatt, egy kihagyhatatlan lakásvásárlás vagy mint legutóbb, egy betegséggel megspékelt külföldi út miatt. Az életünk ezen velejáróit nem minden esetben tudjuk befolyásolni vagy szabályozni, olykor igenis a körülmények áldozatai vagyunk. De ennyit meg kell engednünk magunknak. 

Miért dobnánk el emiatt azt a sok befektetett munkát, amit eddig elvégeztünk? Ha már akár csak az első lépésig is eljutottunk, valamit elértünk, amit kár volna feladni az első nehézségnél! Ha meg is torpanunk, ha egy időre félre is kell tennünk terveinket aktuálisan fontosabb vagy sürgetőbb dolgok miatt, nem szabad letérnünk az útról, legfeljebb egy kis kitérőt teszünk.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha nem elterelő, hanem a fejlődést, változást lassító nehézségek adódnak a megvalósítás során. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel, tartsuk tekintetünket mindvégig a célon, akkor is, ha néha csak tyúklépésben tudunk haladni.

Konfuciusz szerint: „Nem számít, milyen lassan mész, amíg nem hagyod abba.”

Ha pedig ehhez segítség, támogatás szükséges, akkor jó helyen jársz!

Kép forrása: paperyrain.com

Azt hiszem, ez a klasszikus talán a Dr. Bubóból származik - bár ebben korántsem vagyok biztos - mindenesetre nagyon igaz a mondás: "Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé."

Esetemben meglehetősen kellemetlen előzményei voltak a - nevezzük így - megvilágosodásnak. Kis híján 8 évet töltöttem el egy nemzetközi hátterű tanácsadó cégnél, mire sok agyalás, kínlódás és szenvedés után rávettem magam a kilépésre - és ezzel a továbblépésre is.

Számtalan oka lehet annak, hogy valaki elhatározásra jut végül, nálam néhány dolog összejátszása segített az első lépés megtételében.

Először is az egészségi állapotom, ami már valóban komoly aggodalmakra adott okot. Bár minden leletem, vizsgálati eredményem jónak számított, de az állandó betegeskedés miatt egyik antibiotikum kúrát követte a másik, mégsem voltam soha 2 hétnél tovább valóban egészséges.

Emellett egy olyan társ került mellém, aki - bár minden képessége meg lett volna egy komolyabb álláshoz, mégsem állt be a sorba csak a pénz miatt, és sikerült bebizonyítania - nekem legalábbis -, hogy egyrészt az egészségem és a szabadidőm többet ér, mint egy jó fizetés, másrészt egészen más az ember tartása, ha nem érzi úgy, eladta a lelkét egy multinak némi apróért.

A harmadik dolog, ami a váltásra késztetett, részben családi természetű, részben viszont teljesen általános dolog. Egy baleset és betegség miatt a családunk tartóoszlopa - Édesapám és az egészsége is - komolyan megrendült. Rá kellett jönnöm, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy olyasmire ítéljem magam, pusztán a pénz miatt, amit nem szeretek, amiben nem érzem jól magam.

Ez a három dolog vezetett odáig, hogy úgy érezzem, már eléggé fáj ahhoz, hogy feladjak egy jónak mondható állást és új utakat keressek. Talán nem lett könnyebb, nem lett egyszerűbb, vagy kényelmesebb az életem, de mindenképpen kiegyensúlyozottabb, boldogabb és könnyedebb lettem.

Hogy kinek mikor fáj eléggé, az persze személyiségtől, körülményektől, egyéni tűréshatártól függ, de annyi biztos, ha kicsit is fáj, akkor annál biztosan van jobb megoldás. A halogatással pedig csak magunknak okozunk kellemetlen perceket, napokat, heteket, vagy akár éveket - csak rajtunk múlik.

Bár a mai világban valóban semmi sem változatlan, csak a változás, mégis sokan hajlamosak még ma is helyzeteket eleve elrendeltnek, bebetonozottnak tekinteni. Pedig a változás természetes, és ha képesek vagyunk átlépni a félelmeinket, rengeteg jót hozhat számtalan formában.

A biztonságra való törekvés értelemszerűen az emberi természet része, génjeinkben kódolt tulajdonság, és mikor vágynánk rá a leginkább, ha nem a gyökeres és gyors változások korában? A milliárd-évnyi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy hosszú távon csak az juthat előbbre, fejlődhet - vagy drasztikusabban - csak az maradhat életben, aki képes változni, változtatni.

Attól a pillanattól hogy Anyánktól és Apánktól kapott két sejtünk egyesül, az élet lényegében folyamatos változás - kezdve azzal, hogy a kettőből egy lesz, aztán meg milliárdnyi. Kifejlődünk, megszületünk, önállóan mozgunk, megtanulunk járni, beszélni, saját értelmes gondolatokat gyártunk és osztunk meg másokkal - és nyilván folytathatnám a felsorolást a halálunk napjáig. Tulajdonképpen még akkor is változunk, bár jó eséllyel csak a fizikai valónk, de igazán ebben sem lehetünk biztosak. 

Ahhoz képest, hogy az életünk napról-napra, sőt másodpercről-másodpercre másból sem áll, csak változásokból, mégis hajlamosak vagyunk bizonyos körülményeket, dolgokat adottnak, változtathatatlannak tekinteni. Jobb esetben ezek kellemes, vagy legalábbis elviselhető körülmények, dolgok, rosszabb esetben viszont olyanok, amelyek rossz hatással vannak ránk, megkeserítik a mindennapjainkat. Miért viseljük el őket mégis? Miért kényelmesebb mégis ilyen helyzeteket vállalni a változás-változtatás helyett?

Mert ismerjük, mert már tudjuk, mire számíthatunk? Nos, ezt egy tőlünk független változás bármelyik pillanatban felülírhatja. Nem lenne mégis jobb, ha legalább a változások egy részét mi irányíthatnánk? A változás, változtatás jó dolgokat hozhat. Ha képesek vagyunk nem csak úszni az árral, hanem tenni is azért, hogy a változások számunkra pozitív eredményekre vezessenek, akkor miért kellene félnünk tőle?