A legeltökéltebb emberrel is megesik olykor, hogy valami közbejön. Még ha nem is úgy alakul minden, ahogy az elején eltervezted, a legfontosabb ilyenkor az, hogy fel ne add!

Van egy nagyon érdekes hatás a fogyókúrázóknál. Köznapi formában a pszichológusok is csak úgy nevezik „most már mindegy!"-hatás. Talán a nevéből is kitalálható, hogy miről is van szó: Ha egy diétázó egyszer bűnbe esik, megbotlik, hajlamos az egész kúrát sutba dobni, mert „már úgyis mindegy!" A jelenség létezik, némileg szofisztikáltabb, tudományos leírásával Baumeister és Tierney „Akaraterő” című kötetében találkoztam. Az ellenszabályozó evésnek nevezett hatást több kísérlet is igazolta - itt most kifejezetten a fogyókúrára vonatkoztatva. Eszerint, ha egyszer megbotlunk, hibázunk, vagy csak valamit nem sikerül a tervek szerint teljesíteni, akkor hajlamosak vagyunk az egészet feladni.

De miért is? Létezik bárki, aki hiba nélkül képes teljesíteni bármilyen összetett tervet? Mi a helyzet egy komplett életmódváltással vagy egy karrierváltással? Mégis, miért kellene az egész tervet feladni?

Ha csak magamból indulok ki, azt hiszem, nincs ember a világon, aki nem bizonytalanodik, kedvetlenedik el néha, vagy akinek akadályok, esetenként megtorpanások nélkül sikerül végigvinni egy komplexebb feladatot, projektet, tervet - vagy nevezzük bárminek. 

Van úgy, hogy közbeszól az élet - például a megélhetést jelentő állásunk miatt, egy kihagyhatatlan lakásvásárlás vagy mint legutóbb, egy betegséggel megspékelt külföldi út miatt. Az életünk ezen velejáróit nem minden esetben tudjuk befolyásolni vagy szabályozni, olykor igenis a körülmények áldozatai vagyunk. De ennyit meg kell engednünk magunknak. 

Miért dobnánk el emiatt azt a sok befektetett munkát, amit eddig elvégeztünk? Ha már akár csak az első lépésig is eljutottunk, valamit elértünk, amit kár volna feladni az első nehézségnél! Ha meg is torpanunk, ha egy időre félre is kell tennünk terveinket aktuálisan fontosabb vagy sürgetőbb dolgok miatt, nem szabad letérnünk az útról, legfeljebb egy kis kitérőt teszünk.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha nem elterelő, hanem a fejlődést, változást lassító nehézségek adódnak a megvalósítás során. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel, tartsuk tekintetünket mindvégig a célon, akkor is, ha néha csak tyúklépésben tudunk haladni.

Konfuciusz szerint: „Nem számít, milyen lassan mész, amíg nem hagyod abba.”

Ha pedig ehhez segítség, támogatás szükséges, akkor jó helyen jársz!

Kép forrása: paperyrain.com