Régóta tervezgetem már ezt a cikket, mert nem először jön szembe ez az érzés: a pozitív pszichológia végül is nem egy könnyű téma. Bár alapvetően arra született, hogy még jobbá, könnyebbé, boldogabbá tehesse azok életét, akik egyébként nem szenvednek lelki bajoktól, mégis keveseket ér el igazán. Hogy miért?
- Mert „annyira azért nem is rossz nekem”
Sok esetben tapasztalom (olykor még saját magamon is), hogy másokhoz hasonlítva a saját aktuális helyzetünket, „boldogan” állapítjuk meg, hogy ennél mi mennyivel szerencsésebbek vagyunk. Ez még önmagában nem is probléma, hiszen, ha nem tudnánk hálásak lenni azért, amik van, vég nélküli elégedetlenség lenne a büntetés. Viszont ilyenkor nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy ennél mit akarhatnék többet?
Mégis, ha lehetőségünk van megoldani az (akármilyen kicsi) problémánkat, javítani a kapcsolatainkon, a közérzetünkön vagy akár az anyagi helyzetünkön, azért ne tennénk meg, mert másnak úgyis rosszabb?! Ettől nekünk még nem lesz jobb, pedig lehetne. És ez csak és kizárólag rajtunk múlik.
- Fájdalmas első lépés
A másik ok, amiért sokszor nem változtatunk a saját sorsunkon, helyzetünkön, az az első lépéssekkel járó esetleges átmeneti kellemetlenség, negatív érzés. Nehéz lehet a megszokott munkahelytől, a bevett, kényelmes rutin dolgoktól megválni. De ha ez az ára annak, hogy akár már néhány héttel később jobban érezzük magunkat a bőrünkben, akkor nem érdemes mégis bevállalni a kezdeti, átmeneti kellemetlenséget? Talán egy kicsit többet kell tenni a jó dolgokért, de általában megéri ez az „áldozat”.
- A halogatás művészete
Nem csak magyarokra jellemző, de nálunk valószínűleg valamennyire genetikailag is kódolt a „Patópálság”. Szeretünk halogatni. Mert „Ej, ráérünk arra még!” De mi van, ha addig halogatjuk a változtatást, amíg esetleg az egészségünk, önbecsülésünk, életkedvünk tartósan kárát látja? A tartós stressz (legyen bármilyen hátterű), igazoltan komoly betegségekhez vezethet. Saját magamnak is meg kellett tapasztalnom, de számos tudományos vizsgálat is igazolja: a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának egyik oka mindig valamilyen stressz-faktor.
A fentieken túl is számos oka lehet annak, hogy inkább benne felejtjük magunkat egy kicsit kényelmetlen, de még elviselhető helyzetben ahelyett, hogy talán némi kezdeti kellemetlenség és munka árán, de javítsunk az életünkön. Egy tanárom ezt korábban úgy fogalmazta meg, hogy „Még nem fáj eléggé”.
De ha már megadatott a korunknak, hogy a mai pszichológia nem csak a lelki betegségeket kezeli, hanem a lelki egészséget is fejleszti, lehetőséget és eszközöket ad arra, hogy jobbá tegyük a saját életünket, hát éljünk vele!
És halkan jegyzem meg, egyvalakinek ez a lehetőség még ingyenes: https://act-coaching.hu/2017/07/04/uborkaszezon-helyett-karrierepites/
